Miloš Biković: A változások korában élünk

Belgrád, 2021. szeptember 27. – Miloš Biković a szerb filmművészet csillaga, de több is ennél. Minden esetre, ő a fiatalabb művésznemzeték reprezentatív képviselője, amit számos szerepe, kitüntetések sora bizonyít, de mindezt nem érhette volna el a közönség támogatása nélkül. A belgrádi születésű, karizmatikus Biković fiatalon került a művészet varázslatos világába. Az első lépéseket Snežana és Nenad Nenadović színésziskolájában tette meg, illetve a népszerű „Dadovban“, a színművészeti egyetemen pedig Dragan Petrović Pole osztályában szerzet diplomát, olyan neves kortásakkal együtt, mint Tamara Dragičević, Anja Alaš, Nina Janković, Jelisaveta Orašanin Teodosić. Ezt a nemzedéket úgy tartják számon, mint az egyik legtehetségesebbet a színművészeti egyetem történetében.Fotó: Dragana Udovičić

„Sajnos nem ismerem elég jól a budapesti kulturális körülményeket. Tudom, hogy az itteni szerbeknek van kulturális szervezetük, de mindeddig meglehetősen keveset tudtam róla. Remélem, hogy a közeljövőben alkalmam lesz megtudni, mik az itteni szerbek kulturális szükségletei, szokásai, de azt is, hogyan élnek, mivel foglalkoznak nemzettársaink ebben a szomszédos országban“, – mondta a budapesti „Város TV“ számára Miloš Biković, akinek „Hotel Belgrád” című filmjét nemrég mutatták be Budapesten. A film tulajdonképpen a „Hotel Eleon” folytatása, s a filmmel egyidőben orosz-szerb koprodukcióban elkészült az azonos című, három részes folytatásos változat is. 

Hogy olyan színész, akire lehet számítani, a fiatal Biković már a Jönnek a dollárok (2004–2005) című TV sorozatban bebizonyította, Nebojša szerepében, s hogy különleges adottságokkal rendelkező művész, megerősítette a Fehér hajó című sorozatban. A következő film a Montevideo volt, amelyben Aleksandar Tirnanić Türker szerepében nagy népszerűségre tett szert. Mindezek mellett, Miloš Biković nem adta fel egyéniségét, megmaradt olyannak, amilyen volt: jólnevelt, kimért, kedves fiatalember, akit, mint nemrég egy orosz színésznő megállapította, minden orosz asszony szívesen elfogadna fiának vagy vejének. Biković orosz állampolgársággal is rendelkezik, de a kulturális küldetést az egész világra kiterjeszti. Nagy lelkierejét, ehhez nem fér kétség, a nála tizenhat évvel idősebb fivére Mihailo, a Valjevo közelében, a Jablanica folyó jobb partján fekvő Jovanja kolostor zárdafőnöke is táplálta.

Mi volt tulajdonképpen a Hotel Belgrád című filmen végzett munkálatok titkos célja, milyen érzésekkel forgatta ezt a művét? Mennyire fontos, mennyire alapvető egy színész számára a kulturális, illetve a színművészeti energia kölcsönhatása két művész, vagy a művész és a közönség között?

A Hotel Belgrád című filmet azzal a céllal forgattuk, hogy hazánkat bemutassuk Oroszországban.  Úgy éreztem, hogy az elszerbesedett Pavel Arkadijevič alakja kedvező reakciókat váltott ki a közönségnél. Ekkor úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a fogadtatást, s egy teljes alkotás csinálok belőle. Az orosz fél egyetértett ezzel, s így jött létre a Hotel Belgrád. Ebben az alkotásban számomra az volt a legfontosabb, hogy egy szellemes, könnyed, érzelemteljes művet hozzak létre, amellyel arra ösztönöznénk az embereket, hogy eljöjjenek hozzánk, Belgrádba, Szerbiába. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az alkotói energia kölcsönhatása két színész, a színész és a közönség, a munkatársak között perdöntő, mert ha ilyen energia nincs, akkor az előadás, a film élettelen lesz, s az egész egy rendezvényre vagy szavalatra emlékeztet.                                      

Biković, aki utazó művészként van számon tartva, eddig jelentős nemzetközi sikereket ért el, amit az olyan filmek bizonyítanak, mint a Sunčani udar (Napszúrás), Prokleti dani (Átkozott napok), Led (Jég), Preko ivice (Túl a világ peremén)… Az évek során ez a különleges színészi adottságokkal rendelkező művész, megszakítás nélkül dolgozott.

Pavel Arkadijevič, Aleksandar Tirnanić Türke, Mihailo Petrović – Mika Alas, Charly, Muslim Magomaev, Petar, Maraš, Ljuba Sretenović… Egy sor színpadi szereplőt jelenített meg. Milyen munkafolyamaton, kísérletezésen keresztül éli meg ezeket?

Amikor egy új szereplőt kell megjelenítenem, fölteszem magamnak a kérdést: mit érzek, miért akarom megjeleníteni. Illetve mit érez ő, mi fáj neki, min gondolkodik, melyek az ő démonjai, melyek a jó tulajdonságai? Ez nálam egy standard folyamat, amelyet végiggondolok minden új alak megformálása során.

 Napjaink világa új darabokat ír, és új hősök jelennek meg a látóhatáron. Megszokta a felgyorsult életritmust, és azokat a problémákat, amelyek ezzel a ritmussal járnak. Amikor ezt a beszélgetést kezdeményeztem, Ön Oroszországban tartózkodott. Mely okokból, milyen tervei, ambíciói voltak? Milyen új filmes kihívások késztették arra, hogy felkeresse a végtelen orosz földet?

A „Brak iz inata” (Dacból kötött házasság) című vígjátékról van szó. Egy pszichológia professzort jelenítek meg, aki olyan helyzetbe keveredik, hogy kénytelen eljátszani a házasságkötést, s amig mindez történik, ő valóban szerelmes lesz…Fotó: Dragana Udovičić

A Milos Biković által megjelenített szereplőkön keresztül világosan látható napjaink valósága. Milyen időket élünk?

– A változások korában élünk, egy olyan időszakban, amely lehet nagyon szép, de ugyanúgy lehet sötét is. Minden esetre kihívásokkal teli korban élünk – mondja Biković.

Hogyan hatot ez a valóság az Ön munkájára? Mi mindent kell az embernek a kornak köszönhetően elfojtani magában? Vagyis, milyen korban élünk?

– Nem jöhetek-mehetek annyit, mint szeretnék, és kicsit kevesebbet utazom. De azon kívül, hogy egyes filmek nem kerülhetnek bemutatásra a filmszínházakban, nincsenek nagyobb változások. Úgy szervezem meg az időmet, ahogy nekem megfelel. Mellesleg, amikor a forgatás folyik, nekünk színészeknek mindegy, hogy melyik „zónában“ tartózkodunk. Nem érezzük, hogy „kovid helyzetben“ vagyunk. Minden esetre, ezt a helyzetet nem nevezném valamiféle új normalitásnak, mert úgy vélem, ez el fog múlni. Az a véleményem, hogy a világ nem maradt erkölcs nélkül, s nem is lett arctalan. Úgy érzem, a média segítségével a fogyasztói gondolkodásmódot propagálják, amikor is minden eladó, beleértve az emberi személyiséget is. A kultúra feladata ezzel szemben az, hogy elősegítse a személyiség fejlődését, hogy kezdeményezze ás ápolja az értékeket – mondja Biković.  

A VÁROS RTV részére Borka Golubović