Mind a mai napig Karađorđe Petrović maradt a török uralom alól való felszabadulásért folytatott szerb küzdelem szimbóluma. A szerb fővezér ügyességét és hadviselési készségét a francia császár, Napóleon Bonaparte is megismerte és dicsérte.
1804 és 1813 között Napóleon kis híján egész Európát meghódította. A híres francia császárt nagy létszámú és jól felfegyverkezett modern polgári hadsereg kísérte hódításai során, amellyel egészen Moszkváig jutott.
A sors úgy hozta, hogy az 1813-as I. Szerb Felkelés leverése összefügg Napóleonnal egy bizonyos módon, hiszen az orosz szövetségeseknek, akik a szerbeket segítették a harc folyamán el kellett hagyniuk Szerbiát Napóleon oroszországi hadjárata miatt.
A meggyengült szerb sereget legyőzték, a törökök bevonultak Belgrádba, míg Karađorđe a többi vezérrel együtt Ausztriába menekült.
Egyes források szerint Napóleon hódítói útja során az aspern-esslingi csata után, mely Bécs közelében zajlott 1809. május 22-én, mesélt a katonáinak egy balkáni hadvezérről, akinek nincsen modern hadserege, ám ennek ellenére a parasztjaival küzd a hatalmas Oszmán Birodalom ellen. „Könnyű nekem nagynak lenni a mi tapasztalt seregünkkel és az óriási anyagi forrásokkal. De messze délen, a Balkánon van egy hadvezér, az egyszerű paraszt nép szülötte, aki összegyűjtötte pásztorait, és fegyver nélkül, csak cseresznyefából készült ágyúkkal sikeresen megrengette a hatalmas Oszmán Birodalom alapköveit és felszabadította rabságban élő népét. Ő Karađorđe, neki jár a legnagyobb hadvezér dicsősége!” – mondotta katonáinak a nagy hódító, a Wikipédia jegyzetei szerint.